Az Európai Unió és Magyarország - Szakmai Est Bod Péter Ákossal 2019.03.26.

Tematikus szakmai köröket szervez a KDSZ a tavaszi félévben Európa jelenlegi helyzetéről. A tagságnak szóló alkalmak harmadik vendége Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi jegybankelnök volt. A Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszékének tanára az Európai Unió és Magyarország gazdasági kapcsolatairól beszélt a hallgatóságnak.

Bod Péter Ákos már előadásának kezdetén egyértelműsítette a tételmondatát: Magyarország egy igen nyitott európai gazdaság. Az export/GDP arány hazánkban kétszer magasabb az EU-átlagnál, tehát gazdaságunk méretéhez képest nagy a jelentősége az exportteljesítményünk alakulásának. Ez jelentős sérülékenységi kockázatot is jelent, például vámháború esetén. Be vagyunk tehát ékelve a nemzetközi értékláncba, a kérdés már csak az, hogy ezen feljebb vagy lejjebb lépünk – jelentette ki a közgazdász.

A gazdasági felzárkózás és az EU-tagság kapcsolata kérdésesnek tűnhet elsőre. A fejlettség mérőszáma (egy főre jutó GDP a fejlett EU-tagországok százalékában mérve) alapján ugyanis az látszik, hogy a konvergencia legnagyobb része nem a 2004-es csatlakozás utáni, hanem az azt megelőző években következett be. Ez a hullámzás ugyanakkor éppen annak volt köszönhető, hogy már a belépésre való felkészülés éveiben is sok változás zajlott le, ami emelte a hazai életszínvonalat.

Van olyan mutató azonban, ahol semmilyen felzárkózás nem mutatható ki. Az egy órára jutó bruttó bérköltség (a vállalati szektort nézve) például a posztszocialista országokban a legalacsonyabb az Európai Unión belül, tehát a bérek lemaradása továbbra is jelentős a régióban. A magyar állam ugyanakkor kiterjedt, hiszen a GDP-arányos költségvetési kiadások alapján a rangsor felső harmadában foglalunk helyet. Ez inkább aggodalomra adhat okot, hiszen a Világbank WGI-indexe alapján a magyar intézmények minősége romlott az utóbbi 15 évben, miközben a térségben inkább nőtt, legfeljebb enyhén csökkent. Bod Péter Ákos szerint ezen a területen azért nem konvergálunk a fejlett nyugati államokhoz, mert a rendszerváltás után csak a formális intézményeket vettük át, az informálisakat nem. Ez utóbbiak inkább a kultúra és a múlt meghatározottságán alapulnak.

És hogy miért a nyugati államokhoz hasonlítjuk folyton a helyzetünket? Bod Péter Ákos úgy vélte, hogy bár mostanában divatos a Nyugat hanyatlásáról szóló közhelyeket hangoztatni, az továbbra is tény, hogy a világ leginnovatívabb gazdaságainak nagy része Európában található. Magyarország ezen országok közvetlen közelében van, de ő maga nem innovál nagy mértékben. Az a csatorna, amelyen keresztül hazánk mégis profitál a környező országok fejlettségéből, az EU-s támogatásoké. Ezek a transzferek a periféria országainak (köztük Magyarországnak) hatalmas összegeket jelentenek, míg a magországoknak kis ráfordításokat – GDP-arányosan mérve. Persze nagy kérdés, hogy ezeket a támogatásokat milyen hatékonyan költik el a kedvezményezett országok. Magyarország itt is lemaradni látszik: például a verseny nélküli közbeszerzések aránya Szlovákiában 60 százalékról 10 százalék alá csökkent 2009-17 között, itthon ugyanakkor 40 százalékról 25-re. A különböző korrupcióérzékelési indexek még nagyobb deficitet mutatnak hazánk kárára.

Természetesen pozitív folyamatokat is megfigyelhetünk Magyarországon, például a versenyképességünk némileg javult a legtöbb rangsor szerint, főképp a jó makromutatóknak és az infrastruktúra fejlettségének köszönhetően – jelentette ki a Corvinus egyetemi tanára. A kormányzati és üzleti szféra hatékonyságával ugyanakkor egyértelmű gondok vannak a rangsorok szerint.

Az EU jövőjét övező bizonytalanságokkal kapcsolatban Bod Péter Ákos két területet emelt ki: a transzfereket és a nemzetközi kereskedelmet. Előbbivel kapcsolatban az új szabályozás részletei jelentenek nagy bizonytalanságot: valóban kötik-e jogállamisági feltételhez az EU-támogatások kifizetését és ha igen, pontosan milyen formában? A kereskedelem kapcsán pedig egyrészt a keleti nyitás jövője lehet érdekes, mivel a közgazdász szerint az ázsiai államokkal történő üzletelés valójában a szabályozási arbitrázs kihasználására jó, ahol kisebb transzparenciával lehet ügyleteket kötni. Másrészt pedig sokkal lényegesebb kérdés, hogy beköszönt-e a nemzetközi vámháborúk kora – ez egy Magyarországhoz hasonló nyitott exportgazdaságra nagyobb veszélyt jelent. Ebben akár a kis országok segítségére is lehet egy mélyülő európai együttműködés, ez azonban érdekes döntési helyzetbe kényszeríti a szuverenitáselvű rezsimeket: EU-val tartani vagy kimaradni? Az euró bevezetése kapcsán például Lengyelországnál és Magyarországnál egyértelműen látszik, hogy politikai döntés vezet a kimaradáshoz.

A technológiai forradalom iparágakat és térségeket rajzol át. Az országok feladata az, hogy tájékozódjanak és az innovátorokkal együtt forduljanak az új korszakra – zárta előadását a korábbi jegybankelnök.

Oberfrank Balázs