KDSZ Túra 2019.04.14.
Megrendzetük az idei KDSZ Túrát, köszönjük mindenkinek, aki eljött!
Kicsit túl sokan is voltunk, máskor limitáljuk majd a helyeket.
A találkozó, a létszám ellenőrzés és egy gyors kávé elfogyasztása után végülis 125 Ft/főért lejutottunk Pilisborosjenőre. A túránk elején már komoly akadályba ütköztünk, alig találtuk meg magát a túrautvonalat, de Lujza GPS hathatós segítségével végülis kikeveredtünk a megfelelő útra. Egy fura skandináv lócsaládot is megtekintettünk, melynek emos kölyke nem volt hajlandó köszönni nekünk, így tovább is álltunk gyorsan elhaladva a kálvária mellett. A túra során nem várt osztálykirándulásba csöppentünk, mely okozott egy kis forgalmi dugót. Szilárd az "ez de aranyos geci" felkiáltással üdvözölte is a gyerekeknek szervezett játékokat. A sokszínű szakálú öregúr mellett végülis feljutottunk valahogy a Teve-sziklához, a gyomrába viszont csak hátulról jutottunk be. Bár Zsófi akrobatikusságának köszönhetően előrefele is ki tudott mászni belőle. A sziklát végülis a KDSZ Csiga sziklának nevezte át. Ezekután megnéztük a felújítás alatt lévő Egri várat, és elfogyasztottunk egy gyors ebédet idilli környezetben a láncfűrész ütemesen zakatoló hangjára. A következő állomásunk az ősember által is elhagyott murvabánya volt, majd onnan egyenesen egy erős kapaszkodó után a Mackó barlang. Itt próbáltuk kipihenni fáradalmainkat, és az ultra kemény babahordó pár megcsodálása után végülis inkább a lankásabb úton folytattuk tovább a túrát. Beérve a Kevély-nyeregbe úgy döntöttünk, hogy a felénk kétoldalt női mellként magasódó Kevélyek közül, csak a nagyobbikat másszuk meg.
Az erős kaptatók és a magyar gurgolya virágzás megtekintése után értünk fel a csúcsra, ahonnan kiválóan lászott a Pilisvörsövári-árok település szerkezete, melyet ajkakként fontak körbe a Budai-hegység és a Pilis elnyúló vonulatai. A csúcsról gyönyörűen kivehető volt Budapest, a Parlament kupolája, a Gellért és a János hegy, a Duna a hidakkal, és persze az óriási óbudai távhőkémény. (ez most tényleg nem irónia!)
A csúcson készült a korszakos fénykép a túra mind a 10 tagjáról. Tovább baktatva mostmár csak lefelé mentünk, végig suhantunk az Ezüst-Kevély lankáin és a Kő-hegyen, amíg leértünk a Budapest határába. Már azt hittük vége van a kalandoknak, de itt egyre fogyó erővel egy elég nehezen követhető piros jelzéssel szálltunk szembe, amely néha zsák utcákba vezetett. Az idő eddig kifejezetten jó volt, itt viszont az utolsó állomásunk, a Róka-hegy határában csak azért is elkezdett esni az eső. A Róka hegyi kőfejtőt útbaejtve meg kellett küzdenünk a túránk eddigi legádázabb ellenségével, a lépcsőkkel. Még az egyetemen is nehéz ilyen csúszásokat produkálni, mint amiket ez a magyar módra lerakott lépcső produkált velünk. Szerencsére épségben megúsztuk és végülis az el nem fogyó lépcsők elfogytak. Beérve Csillaghegyre még a felebaráti szeretet jegyében egy BMW-s megpróbált minket lelocsolni, talán a Húsvétra való tekintettel. Innen is üdvözöljük!
A HÉV megállótól viszont már semmi sem állíthatott meg minket, abban, hogy hazaérjünk. A lábunk akkora már túl volt 30 ezer lépésen, és szívünben a túránk mind a 20 kilométere dobbant.
Összeségében, tehát a természet lágy ölén egy sportos, tanulságos és kalandos napot töltöttünk együtt, jó társaságban! Ez a KDSZ!
Csontos Tamás
Az erős kaptatók és a magyar gurgolya virágzás megtekintése után értünk fel a csúcsra, ahonnan kiválóan lászott a Pilisvörsövári-árok település szerkezete, melyet ajkakként fontak körbe a Budai-hegység és a Pilis elnyúló vonulatai. A csúcsról gyönyörűen kivehető volt Budapest, a Parlament kupolája, a Gellért és a János hegy, a Duna a hidakkal, és persze az óriási óbudai távhőkémény. (ez most tényleg nem irónia!)
A csúcson készült a korszakos fénykép a túra mind a 10 tagjáról. Tovább baktatva mostmár csak lefelé mentünk, végig suhantunk az Ezüst-Kevély lankáin és a Kő-hegyen, amíg leértünk a Budapest határába. Már azt hittük vége van a kalandoknak, de itt egyre fogyó erővel egy elég nehezen követhető piros jelzéssel szálltunk szembe, amely néha zsák utcákba vezetett. Az idő eddig kifejezetten jó volt, itt viszont az utolsó állomásunk, a Róka-hegy határában csak azért is elkezdett esni az eső. A Róka hegyi kőfejtőt útbaejtve meg kellett küzdenünk a túránk eddigi legádázabb ellenségével, a lépcsőkkel. Még az egyetemen is nehéz ilyen csúszásokat produkálni, mint amiket ez a magyar módra lerakott lépcső produkált velünk. Szerencsére épségben megúsztuk és végülis az el nem fogyó lépcsők elfogytak. Beérve Csillaghegyre még a felebaráti szeretet jegyében egy BMW-s megpróbált minket lelocsolni, talán a Húsvétra való tekintettel. Innen is üdvözöljük!
A HÉV megállótól viszont már semmi sem állíthatott meg minket, abban, hogy hazaérjünk. A lábunk akkora már túl volt 30 ezer lépésen, és szívünben a túránk mind a 20 kilométere dobbant.
Összeségében, tehát a természet lágy ölén egy sportos, tanulságos és kalandos napot töltöttünk együtt, jó társaságban! Ez a KDSZ!
Csontos Tamás
